Hónapforduló
>> Már hatodik hónapja hogy összetörték a szívemet, de még csak egy vagy két hete kezdem IGAZÁN úgy érezni hogy gyógyulgatok.
Már nem gondolok rá olyan gyakran. Mióta hazajöttem egyre könnyebb, és sok programot csináltam magamnak ami szintén sokat segít.
Pl: munka. IGEN! Végre van melóm....ami azt illeti, ma is megyek éjszakára...RIP. De könnyű munka, és amúgy sem alszok sokat esténként. Így legalább hasznosítom azt a szabadidőt amit vagy sorozatok nézésével, vagy videójátékozással töltenék.
Azóta megismertem új embereket, kitűztem új célokat....de valahogy még mindig ott van a tudatalattim mélyén. Amikor a legsebezhetetlenebbnek érzem magam, akkor jön elő és tesz tönkre újra.Ez általában este történik....ezért nem alszok.
Csak egy villanás, egy kósza emlékkép...és vége. Újra ott vagyok Új év estélyén amikor szinte semmibe lettem nézve, pedig a barátnőjeként álltam még ott. Amikor egy csókra se méltatott mikor 12-őt ütött az óra. A kíváncsi pillantások a vendégektől, hogy miért nem látszunk egy párnak.
Mert már nem voltunk azok...és Ő adta fel a harcot.
És amikor hagyott felsétálni azon a lépcsőn egyetlen gondolat nélkül, egyedül hagyva engem ismét.
Hogy miért nem mentem le a többiekhez?
Ki akarna ott "bulizni" egy rakás emberrel, ha úgy érzi nem tartozik oda. Még az a személy is aki miatt oda tartoztam....úgy éreztette velem, mintha sose tartoztam volna oda.
Ez még mindig fáj.
De gyógyulok....ugye?
Már tudom hogy az már nem volt nevezhető egy kapcsolatnak.
Tudom, oké? De mégis. Még abban a sok "szenvedésben" is....Ő az akit mindennél jobban akartam.
Csak remélem...hogy egyszer jön valaki aki még tőle is jobb lesz. Mert Ő volt minden amit akartam.
De gyógyulok...ugye?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése